A böjtről

Mindazok, akik Egyház tagjai (meg vannak keresztelve), különleges módon csatlakoznak az Egyház felhívásához: „A test fegyelmezésével törekedjünk erősíteni a lelket!”

Hamvazószerda és Nagypéntek a két szigorú böjti nap: mindazoknak, akiknek egészségi állapotuk engedi, és betöltötték a 14. életévüket, tartózkodjanak a húsfogyasztástól, a 18 és 60 év közöttiek pedig, a hústilalman túl, csak egyszer lakjanak jól, és ezen kívül legfeljebb még kétszer vegyenek magukhoz kevés ételt.

      A Nagyböjt péntekein: 14 éves kortól 60 éves korig „csak” a húsfogyasztástól való tartózkodás a kötelező.

      Az év többi péntekei: bűnbánati napok, amiket hústól való tartózkodással, vagy az irgalmasság cselekedeteivel, önmegtagadással, imádsággal kell megtartani.

Hamvazószerdáról

„Hamvazó szerda nevének eredete: az őskeresztények vezeklésként hamuval szórták be a fejüket. A XII. századtól általános egyházi szertartássá vált a hamvazkodás. A templomban azt a hamut használták erre a célra, amely az előző évi szentelt barka elégetésével keletkezett. Mise előtt a pap megszentelte a hamut, majd az eléje járuló hívek homlokát megjelölte vele. Közben a következő mondatot mondta: Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel!”

„A hamvazkodás szertartását az önmegtartóztatás és böjt hagyományos gyakorlata kíséri. Nem pusztán külsőségek megtartásáról van szó, hanem életünk szükséges megváltoztatásának ékesszóló jeleiről. A böjt és az önmegtartóztatás megerősíti a keresztényeket a rossz elleni küzdelemben és az evangélium szolgálatában. A böjttel és a vezekléssel a hívők jogos anyagi javakról mondanak le, hogy nagyobb belső szabadságra tegyenek szert, hogy készségesekké váljanak Isten szava figyelmes meghallgatására és szükséget szenvedő testvéreik nagylelkű megsegítésében. Az önmegtartóztatást és böjtöt kísérjék tehát a szolidaritás gesztusai a szenvedők felé.”

Szent II. János Pál pápa