Author: Cseh Áron

Hírek

Templombúcsúról

Templomunkat Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére szentelték fel 1916. augusztus 15-én. A nagybúcsút Jézus Szentséges Szíve utáni szombaton, a kisbúcsút pedig augusztus 15-én üljük.

Minden templomnak két búcsúünnepe van: 1. a templom címének vagy védőszentjének ünnepe (népi elnevezése: nagybúcsú, torkosbúcsú), 2. a templom dedikációjának évfordulója (búcsú). Mindkét napon →búcsút lehetett nyerni. 

A dedikáció (a lat. dedico, ‘Istennek szentel’ szóból): – 1. az ókori rómaiaknál templom ünnepélyes fölszentelését jelentette. Feltétele a megfelelő tanács beleegyezése, mely nélkül Rómában isten nem kaphatott tiszteletet. A templom építése a pontifexek ellenőrzése alatt folyt, a dedikációt lehetőleg az végezte, aki fogadalmat tett építésére (konzul v. imperator), később a néptől választott képviselők. A dedikálók kézzel érintették a templom ajtaját és a pontifex maximus után mondtak egy fölszentelő formulát. A dedikáció napja bekerült a kalendáriumba és ünnepnap lett. – 2. az egyházbanban templomszentelés jelentése (lat. dedicatio ecclesiae, consecratio ecclesiae, benedictio ecclesiae): az épület fölszentelése meghatározott titulussal (→templom címe) liturgikus célra. Ünnepélyes formájában a püspök végzi (konszekráció), egyszerűbb formájában az arra fölhatalmazott pap (→megáldás). A római rítus leghosszabb és legbonyolultabb szertartása. 

 A templomszentelés története. Kezdetben nem az épület liturgikus használata előtt volt templomszentelés, hanem maga a liturgia használat szentelte meg azt. A pogány templomok átvételével a templomszentelés gyakori lett, lényeges része volt az ereklyék elhelyezése az oltárban, az →oltárszentelés és az első szentmise. Az első templomszentelést Paulinus püspök 314(335?): végezte, amikor a tyrusi székesegyházat szentelte föl. – A 4. sz: a vértanúk tiszteletére a Rómában emelt templomokat szentelték föl: a templomszentelés előtti éjszakán vigíliát tartottak egy másik templomban a vértanú ereklyéje előtt. Reggel körmenetben vitték át az ereklyét a szentelendő templomba, jelképes temetési szertartással elhelyezték az oltárban, és bemutatták az első szentmisét. Az 5. sz.-tól az ereklye elhelyezése minden templomszentelés része, és szír hatásra az oltárt →krizmával is megkenték. A 6. sz: jelképes keresztelésként a templom szentelt vízzel való meghintése is szokás lett. E jelképes temetés és keresztelés főként a gallikán szertartásban nyert nagyobb teret, s bontakozott ki. – A 8. sz.-ig párhuzamosan élt az egyszerűbb római és a hosszadalmas gallikán templomszentelési szertartás. A 9-10. sz: e kettő összeolvadt, a 13. sz: a →bűnbánati zsoltárokkal és a Veni Creator himnusszal egészült ki. – A II. Vat. Zsin. (1963) előtt konszekrálni csak a kő- és téglaépületeket lehetett, a fából, fémből, üvegből stb. épített templomokat csak megáldották (1165.k. 4.§). A konszekrációt csak vasár- vagy ünnepnapon, a megáldást bármikor végezhették. A konszekráló püspök és a templom hívő közössége a templomszentelés előtti napon böjtöt tartott. – A templomszentelés elvész, ha a falak nagyobb része leomlik, vagy a templomot tartósan profán célokra használták, ill. →templom megszentségtelítése következményeként (→kiengesztelés).  Az új templom építése az alapkőletétel szertartásával kezdődik, melyet a pp. v. megbízottja végez, a leendő főoltár helyén ugyanekkor keresztet állítanak.

A templomszentelés szertartása a 9. sz-tól. 1. A templom külsejének megszentelése. Az ereklyék őrzési helyén tartott vigília végén a templom kapujához vonultak, ahol elénekelték a Mindenszentek litániáját, majd a püspök vizet szentelt; 3x megkerülték az épületet, és a püspök meghintette a falakat a szentelt vízzel. A pásztorbottal 3x kopogott a kapun, keresztet rajzolt rá és bevonultak a templomba. – 2. A templom belsejének megszentelése. A Veni Creator, a Mindenszentek litániája és a Benedictus éneklése közben a templom padozatára X alakban elhintett hamuba a püspök pásztorbotjával a latint és a görög ábécé betűit írta, a Ny-i és a K-i egyh. egységének jeleként. – 3. Előkészület az oltárszentelésre. Isten segítségül hívása után →Gergely-vizet (hamu, só, bor és víz keveréke) szentelt. – 4. Oltárszentelés. A püspök Gergely-vízzel az oltár közepére és 4 sarkára 5 keresztet rajzolt, meghintette 7x az oltárt, 3x a falakat, majd a templom padozatát kereszt alakban (főoltártól a kapuig, és oldalfaltól oldalfalig), végül a templom közepéről a négy égtáj felé hintett. Prefáció eléneklése után a maradék Gergely-vizet az oltár lábához öntötte (Lev 8,15). – 5. Az ereklyék bevitele. A körmenetben hozott ereklyéket a püspök a kapuban fogadta, beszédet mondott, majd megkente a kaput krizmával. Bevonulás után a sír-oltár 4 sarkát kente meg krizmával, behelyezte az ereklyéket a „sírba” (oltár közepén lévő mélyedésbe), és kis kőlappal lefedte. Az oltár tömjénezése után Krisztus öt szent sebére emlékeztetve középen és 4 sarkán a katekumene k olajával 2x, krizmával 1x megjelölte kereszt alakban a menzát (oltárasztalt), majd annak egész felületét megkente a katekumenok olajával és krizmával. Ezután körbejárva megkente és megtömjénezte a 12 →apostolgyertyát. Visszatérve az oltárhoz a menzán 5 tömjéncsomót és viaszgyertyát gyújtott meg, s krizmával keresztet rajzolt az oltár előoldalára és talapzata 4 sarkára. Közben a Veni Sanctét énekelték. – 6. A templom felszerelésének fölszentelése. Az oltárt leterítették, feszületet helyeztek rá. Megkezdődött a szentmise, s az átváltoztatás után gyújtották meg az →örökmécset. – Az ósz-i előképet követve a templomszentelés évfordulóját a helyi közösség, székesegyház esetében az egyházmegyegye, római templomok (VIII. 5: Santa Maria Maggiore-, XI. 9: Lateráni-, XI. 18: Szt Péter és Szt Pál bazilika) esetében az egész Egyház megüli.

Forrás: lexikon.katolikus.hu

Hírek

Az egyházi rendről (ordo)

 Az ókori Rómában az ordo szó polgári testületeket, elsősorban a kormányzók testületét jelentette. Az ordinatio valamilyen ordóba való fölvételt jelent. Az Egyházban voltak testületek, melyeket a hagyomány, nem szentírási alapok nélkül, kezdettől fogva görögül taxeisznek, latinul ordinesnek nevezett: így beszél a liturgia ordo episcoporum, ordo presbiterorum, ordo diaconorumról. Más csoportokat is neveztek ordónak, például a katekumenokat, a szüzeket, a házastársakat, az özvegyeket…

Az Egyház valamely testületébe való befogadás ordinatiónak nevezett szertartással történt, tudniillik vallási és liturgikus cselekménnyel, ami fölszentelés, áldás vagy szentség volt. Ma az ordinatio szó fönn van tartva annak a szentségi cselekménynek jelölésére, mely a püspökök, a papok és a diákonusok rendjébe fogad be, és fölülmúlja a közösség által végzett puszta választást, kijelölést, megbízást vagy beiktatást, mert a Szentlélek ajándékát hozza, mely lehetővé teszi a „szent hatalom” (sacra potestas) gyakorlását, és csak magától Krisztustól származhat Egyháza által. Az ordinatiót consecratiónak, `fölszentelésnek’ is nevezik, mivel elkülönítés és feladat átadása, amelyet maga Krisztus végez Egyháza javára. A püspök kézföltétele a fölszentelő imádsággal együtt látható jele ennek a fölszentelésnek.

Bővebben a Katolikus Egyház Katekizmusában olvasható.

Forrás: katolikus.hu

Hírek

Papszentelés – június 9.

Június 9-én, szombaton de. 1/2 11-kor lesz a pap- és diakónusszentelés az esztergomi főszékesegyházban.

Erdő Péter bíboros áldozópappá szenteli Babos Áron, Szivák Tamás és Tóth Imre diakónusokat, valamint diakónussá szenteli Fehér Zoltán és Garaczi Gergely ötödéves papnövendékeket. Szintén ebben a szentmisében kerül sor négy állandó diakónus szentelésére is. Barcza Máté, Fritz Péter, Horváth Zoltán és Kékesy Péter két év készület után részesül az egyházi rend első fokozatában, hogy szolgálatukkal segítsék megbízó plébánosuk munkáját.

Forrás: magyarkurir.hu

Áron atya újmiséje aznap este 6 órakor lesz templomunkban, azt követően pedig agapé lesz a templomkertben.

 

Hírek

Családok Lelkigyakorlatos Tábora – július 19–22.

Lelkigyakorlatos táborba hívjuk a családokat idén nyáron is.

 

Kedves Családok!

A Jézus Szíve Nővérek mióta Magyarországra „visszajöttek”, évről-évre Családi és Gyerektáborral segítik közösségünk családjait a lelki feltöltődésben. Ezt a hagyományt éltetve idén is az Ő segítségükkel megszervezzük a Családok Lelkigyakorlatos Táborát, bár a tábor ideje alatt Nővéreink már Amerikában lesznek, mert a rendi káptalan gyűlésükön vesznek részt. Lelkigyakorlatos együttlétnek szánjuk ezt a pár napot, mert célunk, hogy egyénileg, házaspáronként, és a család egységében is Istenhez közelebb kerüljünk, alkalmunk legyen lelki, testi feltöltődésre és hitünkben való megerősödésre. Az együttlét egyben tábor jellegű is, hisz szeretünk együtt lenni, gondolatainkat megosztani, együtt ünnepelni az Eucharisztiát, és együtt dicsőíteni az Urat sok-sok énekkel és vidámsággal is. Jellegzetessége a Családok Lelkigyakorlatos Táborának, hogy a nap java-részében a szülők és a gyermekek külön vannak. Így lehetőség van a szülőknek is csendben, saját szülői közösségükben elmélyedni egy-egy gondolatban, illetve lehetőségük van a házaspároknak egymást minőségi idővel megajándékozni. A gyermekek korosztályokba osztva vezetők segítségével dolgoznak fel egy-egy témát, játszanak, sportolnak, kézműves foglalkozáson vesznek részt. Szállásunk Tiszavasváriban lesz, ahol ligetes fák között meghúzódó faházakban töltjük ezt a pát napot. Jelentkezni húsvét után a hirdetésekben megadott módon lehet. Szeretnénk bátorítani minden fiatal családot, hogy éljetek ezzel a lehetőséggel!

NFM

 

[maxbutton id=”8″ ]  [maxbutton id=”7″ ]

Hírek

Májusi litánia

Május a Szűzanya hónapja, akit estéről estére litániákkal köszöntünk a templomban. Mondhatni afféle „imacsokorral” köszöntjük égi Édesanyánkat.

A „litánia” kifejezés a görög „litaneuó” – könyörgök szóból származik. Az V. században jelentette azt a könyörgő imádságot, amellyel különféle szándékokért imádkoztak. Bővebben itt olvasható.

Templomunkban minden nap az esti 6-os szentmise előtt fél órával imádkozzuk a litániát, csütörtökönként, amikor csak reggel van mise, a reggeli 1/2 8-as szentmise után.