Hírek

Főplébániánk hírei

Hírek

Nagycsütörtök

Az utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja, a húsvéti szent háromnap első napja, az olajszentelés és az Oltáriszentség alapításának ünnepe.
Elnevezései:
a) az Eucharisztia alapítása alapján a latin szertartásban a 4. századtól: Coena Domini (‘az Úr vacsorája’), Feria quinta in Coena Domini (‘az Úr vacsorájának csütörtökje’); 518 e. Natale Calicis (‘a kehely születésnapja’), Dies Calicis (‘a kehely napja’).


b) a nap kiemelkedő volta szerint a bizánci szertartásban: Hé hagia kai megalé pempté (‘a szt és nagy csütörtök’), ebből a szláv és magyar nyelvben: nagycsütörtök.


c) a nap szent volta szerint a latin nyelvterületen a nemzeti nyelveken: szent csütörtök.

d) a lábmosás szertartása alapján: mandatum (az antifónáról: Mandatum novum do vobis…‘Új parancsot adok’); a bűnbánók feloldozása alapján: Dies absolutionis (‘a feloldozás napja’).

e) a liturgia szín alapján: Németalföldön a 14. sz: fehércsütörtök.

f) A zöldcsütörtök névnek több magyarázata van: a nagycsütörtökön feloldozottakat reconciliatinak (‘megengesztelődöttek’) v. viridesnek (‘zöldelőknek’) mondták, a nagycsütörtök innen: dies viridium. Német nyelvterületen a Gründonnerstag név valószínű. nem a zöld színből származik, hanem a grinen, ‘sírni’ igéből; bár Galliában valamikor a liturgikus ruha színe zöld volt. Magyarországon a katolikus néphagyományban a nagycsütörtök csonkacsütörtök.
Bővebben itt olvasható a liturgiáról és a néphagyományokról
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
Fotó: Pixabay
Hírek

A lelki áldozás

(lat. communio spiritualis) az áldozás egyik módja.

A lelki élet hagyománya a lélek fölkészültsége alapján négyféle áldozást ismer: az Eucharisztia 1. pusztán materiális, 2. csak szentségi, 3. csak lelki és 4. szentségi-lelki vételét.
Pusztán materiálisan áldozik az, aki magához veszi az Eucharisztiát, de nem tudja, mit cselekszik (öntudatlan vagy teljesen tájékozatlan, utcáról betévedt).
Csak szentségi módon áldozik az, aki halálos bűn állapotában teszi.
Csak lelki áldozást az végez, aki akadályoztatva van a tényleges áldozásban.
Szentségi-lelki áldozást az végez, aki fölkészülten, odaadó lélekkel veszi magához az Eucharisztiát (ha önmagában szentáldozásról beszélünk, erről van szó).

A trienti zsinat (1545-1563) szerint lelki áldozást azok végeznek, akik szeretetben tevékeny hittel vágyódnak az égi kenyérre, de fizikai körülmények megakadályozzák a tényleges áldozást (DS 881).

A lelki áldozás természete és hatásai hasonlóak a vágykeresztséghez. Lényegi sajátossága és kegyelmi hatásának forrása az a közösség, amit a szeretet képes hozni a szentségi Jézussal. Ezért különbözik a lelki áldozás az isteni erények fölindításától.

A tényleges áldozás ex opere operato közvetlenül és biztosan közli a Krisztussal való találkozás kegyelmeit. A lelki áldozás ex opere operantis, tehát a személyes felkészültségnek megfelelően közli ugyanazokat a kegyelmeket. Így megtörténhet, hogy egy rutinszerűen és figyelmetlenül végzett szentáldozásnak kevesebb gyümölcse lesz, mint egy összeszedett, buzgó, őszinte szeretetből fakadó lelki áldozásnak.

A lelki élet szempontjából nagyon fontos:
a) napjában többször is lehetőség van a lelki áldozásra, akkor is, ha valaki képtelen szentáldozáshoz jutni, de akkor is, ha ténylegesen meg tudott áldozni;
b) nem követ el szentségtörést az, aki tudja, hogy gyónnia kellene, de az adott helyzetben és időben nincs rá módja és lelki áldozást végez.

A lelki áldozásnak az ismerete a harmadik évezred elején a paphiány miatt nagyon fontos, és a szentségi élet közelében való megmaradást biztosíthatja azoknak, akik el vannak tiltva a gyónástól és szentáldozástól (pl. rendezetlen házasság). 

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
Fotó: Pixabay

Hírek

Az újjászületés

Nagy Szent Vazul püspök „A Szentlélekről” írt írásából:

Hogyan történik az, hogy hozzá (Krisztushoz – szerk.) hasonulunk a halálban? Úgy, hogy eltemetkezünk vele együtt a keresztségben. Mi az eltemetkezés módja, és mi jó származik Krisztus ilyen követéséből? Legelőször arra van szükségünk, hogy szakítsunk előző életmódunkkal. Ezt azonban senki más meg nem tudja tenni, csak aki az Úr szavai szerint újjászületett; ugyanis az újjászületés, ahogy ezt maga a szó is kifejezi, egy másik életnek kezdete. Ezért, mielőtt azt a másik életet elkezdhetnéd, nyilvánvalóan véget kell vetned az előző életnek. Amint azoknak, akik végére értek a versenypályának, mielőtt megfordulnának, meg kell állniuk, és nyugalmi helyzetből kell indítaniuk az ellentétes irányú testmozgást, ugyanígy az élet megváltoztatásában is szükségesnek látszik, hogy a régi és az új élet között ott legyen a halál, mint ami lezárja az előzőket, és kezdetet ad a következőknek.

Hogyan követjük Krisztus leszállását az alvilágba? Úgy, hogy Krisztus halálát utánozzuk a keresztség által. Azok teste ugyanis, akik megkeresztelkednek, valamiképpen eltemetődik a vízben, így titokzatos módon a keresztség a test cselekedeteinek az eltemetését jelenti az Apostol szerint, aki így szól: Körül lettetek metélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne temetkeztetek el a keresztségben (Kol 2, 11). A keresztség továbbá megtisztítja a lelket attól a szennytől is, amely a testi kívánságok révén tapadt rá, amint írva van: Moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó (Zsolt 50, 9). Ezért egyetlen üdvözítő keresztséget ismerünk, minthogy egyetlen a világért elszenvedett halál, és egy a halálból való feltámadás. Mindezeknek képe a keresztség.

Fotó: Pixabay