A lelki áldozás
(lat. communio spiritualis) az áldozás egyik módja.
A lelki élet hagyománya a lélek fölkészültsége alapján négyféle áldozást ismer: az Eucharisztia 1. pusztán materiális, 2. csak szentségi, 3. csak lelki és 4. szentségi-lelki vételét.
Pusztán materiálisan áldozik az, aki magához veszi az Eucharisztiát, de nem tudja, mit cselekszik (öntudatlan vagy teljesen tájékozatlan, utcáról betévedt).
Csak szentségi módon áldozik az, aki halálos bűn állapotában teszi.
Csak lelki áldozást az végez, aki akadályoztatva van a tényleges áldozásban.
Szentségi-lelki áldozást az végez, aki fölkészülten, odaadó lélekkel veszi magához az Eucharisztiát (ha önmagában szentáldozásról beszélünk, erről van szó).
A trienti zsinat (1545-1563) szerint lelki áldozást azok végeznek, akik szeretetben tevékeny hittel vágyódnak az égi kenyérre, de fizikai körülmények megakadályozzák a tényleges áldozást (DS 881).
A lelki áldozás természete és hatásai hasonlóak a vágykeresztséghez. Lényegi sajátossága és kegyelmi hatásának forrása az a közösség, amit a szeretet képes hozni a szentségi Jézussal. Ezért különbözik a lelki áldozás az isteni erények fölindításától.
A tényleges áldozás ex opere operato közvetlenül és biztosan közli a Krisztussal való találkozás kegyelmeit. A lelki áldozás ex opere operantis, tehát a személyes felkészültségnek megfelelően közli ugyanazokat a kegyelmeket. Így megtörténhet, hogy egy rutinszerűen és figyelmetlenül végzett szentáldozásnak kevesebb gyümölcse lesz, mint egy összeszedett, buzgó, őszinte szeretetből fakadó lelki áldozásnak.
A lelki élet szempontjából nagyon fontos:
a) napjában többször is lehetőség van a lelki áldozásra, akkor is, ha valaki képtelen szentáldozáshoz jutni, de akkor is, ha ténylegesen meg tudott áldozni;
b) nem követ el szentségtörést az, aki tudja, hogy gyónnia kellene, de az adott helyzetben és időben nincs rá módja és lelki áldozást végez.
A lelki áldozásnak az ismerete a harmadik évezred elején a paphiány miatt nagyon fontos, és a szentségi élet közelében való megmaradást biztosíthatja azoknak, akik el vannak tiltva a gyónástól és szentáldozástól (pl. rendezetlen házasság).
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
Fotó: Pixabay
