Imacsoportunknak néhány éve a „Szolgáló szeretet” nevet adtuk (SZOSZ). Reméljük, hogy a föld sója, kovásza, vagy SZÓSZ-a leszünk.

Közel két évtizede alakultunk, amikor Judit nővér (aki reményünk szerint már az Égből támogat minket továbbra is) kérésére kisebb imacsoportok is létrejöttek plébániánkon az igen nagy létszámú házas-hittanos közösségből, hogy még személyesebbé tegyük azt. Akkor még ifjú házasokként, ma már középkorú házasokként – van, aki már több unokás nagyszülőként –jövünk össze, kb. havi rendszerességgel. Találkozóinkon, melyeket legtöbbször családi otthonainkban tartunk, imádság, ének, elmélkedés, Szentírás olvasás, katekézis, beszélgetés, filmnézés, stb. és agapé zajlik. Havonta egy családot közülünk különleges módon imádságban hordozunk. A korábbi években közös, lelkigyakorlattal összekötött családi táborokat is tartottunk az ország különböző településein, melyeket a Szent Ferenc Kisnővérei szerzetesrendből, a pestszentlőrinci Főplébániáról származó Ágnes nővér tartott számunkra, de atyák, és a szerzetesrendből több nővér is besegített a programokba. Az utóbbi években sajnos ez a program megszűnt, de talán nem végleg. Bekapcsolódtunk a később, a Jézus Szíve Nővérek által szervezett családi lelkigyakorlatokba is.

 

 

A mai tagság a Mátyássi, Pádár, Szklenár, Városi és Kiss családbóláll. Az összejövetelek lelki részét – mint „szakmabeli”– Kiss Attila vezeti, de igazából mindenki hozzáteszi a maga részét imádságban, gondolatokban. Reméljük, hogyha nyitottak vagyunk, az Úr, a szentek és angyalok is bekapcsolódnak (vagy pontosabban mi Őhozzájuk) találkozóinkon.

Célunk egymás terheinek hordozása, lelki támogatása, az imádságban pedig családjaink mellett Egyházunk, az emberiség, hazánk, plébániánk, stb. imádságban való támogatása. Ki-ki pedig a hétköznapokban, azon a helyen, ahová az Úr rendelte (család, munkahely, plébánia, stb.) igyekszik tanúságtévő élettel helytállni.