Templomunk története
A Batthyány utca 87. szám alatt, a mai templomkert és pldébánia területén, minden bizonnyal már az Árpád-korban is állt templom, majd ennek helyére újabb lelkészséget és templomot építettek, melyek a török hódoltság során pusztultak el. Ezt a feltételezést az a tény támasztja alá, hogy a mai plébániaépület környékén régi temetkezési helyet tártak fel. (A középkorban a temetőket a templomok közelében helyezték el).
Puszaszentlőrinc, később Pestszentlőrinc 1910-ben vált külön Kispesttől, mint önálló község. Egyházi szempontból ekkor még a Váci egyházmegyén belül, a kispesti plébániához tartozott. Néhány év múlva az egyházkerületi különválás is megtörtént; 1918-tól önálló lelkészség, majd 1920-tól önálló plébánia jött létre Pestszentlőrincen. Lelésszé, majd plébánosság Dr. Wimmerth Bélát nevezték ki, aki a környéken már 1910-től ellátta a lelkészi feladatokat. A szentmiséket 1905-től a Wlassich Gyula utcai iskolában tartották.
1911-ben szentelték fel a Batthyány utcában az első kisebb templomot, mely egybeépült a paplakkal. Az épület ma plébániahivatalként szolgál. 1916-ban a kis templom harangjai “hadba vonultak”, azaz elvitték, és ágyúöntéshez beolvasztották őket.
Dr. Wimmerth Béla plébános – majd esperes-plébános – fáradhatatlan egyházvezetői munkát végzett a továbbiakban is; vezetése alatt épült a katolikus kultúrház is, majd 1923. szeptember 16-án letették az új plébániatemplom alapkövét. Az új templomot Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére 1925. augusztus 15-én szentelték fel.
A templom Kapuvári (Kapuszta) Gusztáv és Farkasvölgyi (Frankovics) István tervei alapján, az előirányozott 100 millió korona helyett végül 1,4 milliárd korona költséggel épült. Ezt az összeget közponi egyházi keretből, természetbeni- és pénzadakozásokból, jótékony célú rendezvények (bálok, hangversenyek) bevételéből, illetve a közösség által biztosított kölcsönből fedezték.
Az épület háromtornyos, alapvetően a középkori román stílus jegyeit viselő, egyszerű, áttekinthető kompozíció, de reneszánsz motívumok is megfigyelhetőek rajta. Hossza 35, szélessége 15, belső magassága pedig 9 méter. Tornya a kereszttel együtt a 36 méteres magasságot is eléri.
1926-ban szentelték fel a két kisebb, új harangot, majd 1929 május 16-án a 9 mázsás nagyharangot.
A templom orgonája 1931-ben készült el Barakovits János orgonaépítő-mester, és Lorenc János hangoló munkája nyomán, több mint 10 000 pengő költséggel.
1944-en a plébánia papjai hamis keresztleveleket állítottak ki a környékbeli zsidó lakosok számára, hogy azok elkerülhessék a deportálsát. Az ostrom során a templom szerencsére nem szenvedett komoly károkat, csupán a színes ablakok törtek ki, melyeket 1947-ben adományokból pótolták.
