Nagycsütörtök

Az utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja, a húsvéti szent háromnap első napja, az olajszentelés és az Oltáriszentség alapításának ünnepe.

Elnevezései:
a) az Eucharisztia alapítása alapján a latin szertartásban a 4. századtól: Coena Domini (‘az Úr vacsorája’), Feria quinta in Coena Domini (‘az Úr vacsorájának csütörtökje’); 518 e. Natale Calicis (‘a kehely születésnapja’), Dies Calicis (‘a kehely napja’).

b) a nap kiemelkedő volta szerint a bizánci szertartásban: Hé hagia kai megalé pempté (‘a szt és nagy csütörtök’), ebből a szláv és magyar nyelvben: nagycsütörtök.

c) a nap szent volta szerint a latin nyelvterületen a nemzeti nyelveken: szent csütörtök.

d) a lábmosás szertartása alapján: mandatum (az antifónáról: Mandatum novum do vobis…‘Új parancsot adok’); a bűnbánók feloldozása alapján: Dies absolutionis (‘a feloldozás napja’).

e) a liturgia szín alapján: Németalföldön a 14. sz: fehércsütörtök.

f) A zöldcsütörtök névnek több magyarázata van: a nagycsütörtökön feloldozottakat reconciliatinak (‘megengesztelődöttek’) v. viridesnek (‘zöldelőknek’) mondták, a nagycsütörtök innen: dies viridium. Német nyelvterületen a Gründonnerstag név valószínű. nem a zöld színből származik, hanem a grinen, ‘sírni’ igéből; bár Galliában valamikor a liturgikus ruha színe zöld volt. Magyarországon a katolikus néphagyományban a nagycsütörtök csonkacsütörtök.

Bővebben itt olvasható a liturgiáról és a néphagyományokról

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
Fotó: Pixabay